Szeretet rendje - 2.rész

Az életben azon kívül, amit a nevelés során adnak, a szülők adnak még ajándékokat is abból, amit a saját erejükből halmoztak fel. Például egy anya tehetséges kézműves, aki nagyon szép dísztárgyakat készít. Ez őhozzá, és nem a gyermekeihez tartozik. Ha a gyermekei csalódottak, mert nem tudnak ugyanolyan szép dolgokat készíteni - noha nem rendelkeznek ezzel a tehetséggel, és nem dolgoztak meg olyan keményen ezért, mint az anya - megsértik a szeretet rendjét. Így működik az élet.

Ugyanez igaz az anyagi javakra. Az a gyermek, aki feljogosítva érzi magát, hogy örökölje szülei javait, és csalódott, ha ez mégsem következik be, rongálja a szeretetet. Ha kényszeríti szüleit bármilyen fondorlattal, hogy egyedül örököljön több mindent, kitagadva testvéreit, megkárosítva Őket az egyenlő hányad elosztásában. Sajnos NEM élvezheti a megszerzett javakat. Miért? Mert nem illeti Őt ez a vagyon rész, még akkor sem ha netán Ő vigyáz a szülőkre - a lelkiismerete nem engedi! Feje lehet, hogy azt mondja igen jár nekem! Ezért megbetegszik, orvosra költi, vagy más úton veszti el azt, amit jogtalanul eszközölt ki saját részre. Mit tehetnek ilyenkor a"kitagadott" testvérek? Szeretettel meghajolnak szüleik döntése előtt, (mert Ők dolgoztak meg azért) és elengednek mindent. Ezért nem köti őket a düh, és elkezd áramolni az életükben a jólét. Azt is megtehetik, hogy pereskednek. Ez nem tesz jót, mert ellenkezést és dühöt vált ki! Ezzel beleragadnak egy helyzetbe és nem tudnak továbbhaladni (térd, gerinc, gyomor, epe problémák). Inkább hajolj szeretettel!

Ez nagyon fontos, mivel pontosan alkalmazható a szüleink személyes bűneire is. Az ő személyes bűneik egyes egyedül a szüleinkhez tartoznak. Gyakran megesik, hogy a gyermekek, szüleik iránti szeretetből magukra veszik a szülők bűneit, és megpróbálják azt helyettük viselni. Mindezt teszik tudattalanul. De ez megsérti a Szeretet Rendjét.

Ezek a gyermekek önhitten valami olyasmit akarnak tenni, amihez nincs joguk. Ha például a gyermekek jóvá akarják tenni a szüleik hibáit, akkor magukat a szüleik fölé helyezik, és úgy kezelik a szülőket, mintha azok volnának gondozásra szoruló gyermekek, és a gyermekek a szülők. Az ilyen helyzetben lévő emberek alvászavarban szenvednek. "Az emberek, akik nem tudnak aludni, azt gondolják, hogy éberen figyelniük kell valamire." Tehát, hagyd a szüleidet nyugton. Ők a nagyok, még akkor is ha Te azt hiszed, hogy jobban tudod mint Ők!

A Szeretet Harmadik Rendje a szülők és gyermekek között az, hogy tiszteletben tartjuk azt, ami személy szerint a szüleinkhez tartozik, és megengedjük nekik, hogy megtegyék azt, amit csak ők tehetnek meg, és amit nekik kell megtenniük.

Elfogadás és kihívás.

A Szeretet Negyedik Rendje szülők és gyermekek között, hogy a szülők nagyok, a gyermekek kicsik. Az a megfelelő, ha a gyermekek elfogadnak, a szülők pedig adnak. Mivel a gyermekek oly sok mindent fogadnak el, szükségesnek érzik kiegyenlíteni a számlát. Kényelmetlen, ha úgy kell kapnunk szeretteinktől, hogy nem tudjuk viszonozni. A szüleinkkel szemben soha nem tudjuk helyreállítani az egyensúlyt, mivel sokkal többet adtak ők, mint amennyit valaha is viszonozni tudunk.

Néhány gyermek elfordul a kölcsönösség nyomásától, a kötelességérzet vagy a bűntudat elől. Azt mondják: „Inkább nem fogadok el semmit, és így megszabadulok a bűntudattól és a kötelességérzettől". Az ilyen gyermekek elzárják magukat a szüleik elől, üresnek és kimerültnek érzik magukat.

A szeretetet sokkal jobban szolgálná, ha azt mondanák: „Mindent, amit adtál, szeretettel elfogadok". Így szeretettel tudnának a szüleikre nézni, és a szülők láthatnák, hogy milyen boldog a gyermekük. Ez az elfogadás egyensúlyt teremtő módja, mert a szülők elismerve érzik magukat e szeretetteli, kedves elfogadást látva és így még szívesebben adnak.

Ha a gyermek követelőzően azt mondja: „Még többet kellene adnotok", a szülők szíve bezárul. Mivel a gyermek követelőző, a szülők nem tudnak többé önként velük áramolni a szeretetben. Ez minden, amit a követelőzés el tud érni, letiltja a szeretet természetes áramlását. A követelőző gyermekek hiába kapnak bármit is, nem tudják értékelni azt.

Kölcsönösség.

A szülők és a gyermekek között az adás és a kapás közötti egyensúly úgy érhető el, hogy amit kapunk, azt továbbadjuk másoknak. A szülőket nagyon boldoggá teszi, ha gyermekeik azt mondják: „Mindent elfogadok, amit adsz, és amikor nagy leszek, továbbadom ezt." Azok a gyermekek, akik ilyen módon adnak, nem hátrafelé néznek, hanem előre és ezt tették a szüleik is, kaptak a saját szüleiktől és a gyermekeiknek adták azt tovább. Mivel oly sok mindent kaptak, úgy érzik, bőségesen kell adakozniuk, és képessé válnak az adakozásra gyerekeik iránt. Ezek a Szeretetrendek, szülők és gyerekek között.

Köszönöm, hogy velem gondolkodsz és utazol. :)