Miért is mennek tönkre a kapcsolatok?

Sok-sok ember panaszát vagy boldogságát hallgatva gondolkodásban kezdtem. Azon kérdések mentén haladtam, amelyeket a hozzámfordulok oly sokszor elismételnek. Mi történik a kapcsolatommal? Mi romlott el? Miért ennyire "bunkó" hozzám? Miért nem kívánom? Miért nem foglalkozik velem? Már nem szeret? Nem is beszélgetünk!

Ezeket a kérdéseket boncolgatva, azt vettem észre, hogy bizonyos kérdések feltevésekor, gyermekkorunk bizonyos szakaszában történt traumák vagy eseményekhez csúszunk vissza, és azt az állapotot éljük meg, ami ott éreztünk. Ezért tesszük fel a fent említett kérdéseket. Most meg lefordítom a sérüléseid nyelvére: Szüleid kapcsolata megromlott, apa bunkón viselkedett anyával, vagy fordítva. Ki nem foglalkozott veled, ki nem szeretett, vagy legalább is nem tudta kimutatni szeretetét, talán molesztáltak? Ki nem vett ember számban, még akkor is ha gyerek voltál?

Feltetted magadnak a kérdést? Mit is akarok egy kapcsolattól? Biztonságot,vagy gyönyört? Ha elég Nő vagy akkor mindkettőt megkapod egy Férfitól.

Sok-sok általam elvégzett családállítás alatt arra figyeltem fel, hogy a bennünk élő kislány meghatározza a viselkedésünk, érzelmi reakcióinkat, félelmeinket. A bennünk élő Nő a vágyainkat, álmaikat, a kapcsolatainkat. A bennünk élő anya a korlátainkat.

Amikor a párod csak az anyát látja benned, akkor csak a korlátaid működnek. A védelem, a biztonság, az előrelátás. Mert egy anya legfontosabb kérdése, hogy biztonságban vannak-e a gyerekei. Ez az alap kérdés mindent felülír. Ezek után kérdezem, ha csak a benned élő anyát működteted akkor, hogy tudsz Nőként funkcionálni? A párodnak lehet, hogy a nőre lenne szüksége, hacsak nem kisfiú aki függ anyucitól! (tehát tőled!)

Ezt olvasva tudom, hogy morogsz magadban és szajkózód: "Nem tudom, hogy mitől Nő a Nő. Jaj mit vegyek fel, csipkéset, feszeset, hosszút, rövidet... vagy hagyjam kivillanni? Jaj, nem elég márkás a cuccom, nem elég trendi..."

Nem, szerintem nem ettől leszel Nő.

Igen, legyél ápolt, és figyelj az öltözködésedre, tartásodra. (Ne szégyellj emelt fővel járni, csípőt ringatni, esztétikusan) A benned élő szeretettől. Akinek az ölelésében meggyógyul minden és mindenki. Mégis csupa ellentét, kiismerhetetlenség és titokzatosság. Maga az élő misztika. A titok, melyet önmagába hord, amiért a valódi férfiak öltek és rivalizáltak a múlt századokban.

Most a kisfiúk csak hisztiznek érte ,a pasik meg húznak egy pipát. Ez is meg volt. Ezekhez a férfiakhoz a kislányok csatlakoznak, a világra való rácsodálkozásukkal, az ismeretlentől való félelmeikkel, vonzódásukkal, a maguk ártatlanságával és bizalmával. A kislányokkal szemben leülnek játszani a kisfiúk a maguk merészségével "férfias öntudatukkal", hitükkel, jó esetben, hogy ők milyen erősek. Ezek a kisfiúk kihúzzák magukat, és élvezik a figyelmet. Egészen addig, míg nem jön egy nagyobb, és meg nem alázza.

"Nem vagy képes te semmire, mit akarsz te?" (Mondhatja az Apa.) Ekkor a kisfiú megszégyenül és elhiszi, hogy ő minden lehet csak okos nem! Belőle Férfiként mi lesz? Testépítő, bokszoló, ketrecharcos, testőr... és kizárja a világ azon részét, amit az "okosok" képzelnek. (Azokat hülyének nevezi, akik nem állnak két lábbal a földön.) Ebben a nagy racionalitásban aztán elvész a kisfiú játékossága, és semmi más nem marad, csak a nyers erő tisztelete. Milyen nő is fog mellé csapódni? A törékeny tinédzser. Létrejön az "ÉN AKAROM MOST". Az ő ölelésükben még nem gyógyult ki senki, csak a mámor maradt, a vad vágy az érzések hajszolása, ami csak parodizálása a valódi érzéseknek.

De mitől férfi a férfi? Nem pasi vagy csávó... A saját magában vetett hitétől, és a határai ismeretétől. A lelki erejétől.

Ha a nő a misztikum, akkor a férfi a valóság. A nő az álom ,a férfi a talaj. A nő az éj, a férfi a nappal.

Az apa… A tisztelet, a szeretet, a kitartás, a biztonság élő bástyája egy gyermeknek. Talán nem véletlen, hogy ma, amikor ezek a tulajdonságok csak nehezen bányászhatók elő egy emberből, akkor egy csomó kapcsolatban a gyermek érkezésével apának és anyának szólítják egymást a felnőttek. Mintegy folyamatosan emlékeztetve a másikat arra, miért is vannak együtt. De az a kapcsolat, amiben már csak egy anya meg egy apa van, az nem házasság, az nem szerelem. Csak érdekközösség az utódok felnevelésére. Az emberi lélek bonyolultságának az meg kevés.

Mi kell akkor?
A benned élő kislánynak egy kisfiú merészsége és játékossága, a nőnek a férfi ereje és a gyönyöre, az anyának az apa biztonsága.

Tehát családállítás révén kit keresel?
A benned élő Nőt /Férfit! Hol találod? Saját édesanyád /édesapád elfogadásában, még akkor is ha azt hiszed, hogy keveset adtak! Egyszerűen elfogadod a benned élő kislányt/ kisfiút és szereted őt! Még akkor is ha gyerekként azt mondták rá "mennyire buta, suta, tunya", ő mind hozzád tartozik.

Köszönöm, hogy velem utazol és gondolkodsz. :)


Nincsenek megjegyzések: