Egy lehetséges ok arra, amikor a test gubbaszt és nincs kedved élni...

Valami nagyon nem jó, nem visz a lábam, elfáradt!
Nem teheti, még nincs itt az ideje a fáradságnak. Mégis valami nehéz, húz, nyom, fullaszt... fáj az élet! Mi annyira nehéz, kinek nehéz? Ki miatt? Miért? ...csak pörögnek a kérdések, de válaszok nem érkeznek.

Alig várom a szerdát, hogy megoldást, vagy legalábbis rálátást kapjak a helyzetemre. Végre szerda, egész délelőtt gubbaszt a testem, mint egy kabát, amit csak úgy hanyagul egy utazótáskára dobtak! Hova utazna? Hova folyik el az életerőm?

Elérkezik az este, családállításon vagyok. Végre sorra kerülök. Kérdésem: hova folyik el az életerőm, kihez?

Halott családtagot keresünk, testvér, nagybácsi, nagyszülők. Várunk, figyelünk egyszer csak a zűrzavarból egy egész szimfónia jön létre. Életem egy szeletének szimfóniája mutatkozik meg és kel életre! Hol voltam, kire vigyáztam, miért nem volt időm és energiám száz százalékig benne lenni egy kapcsolatban. Ebből kifolyólag, csak félholt társakat választottam. Miért?

Mert mikor Én a holtak birodalmában mesét olvastam a fiatalon elhunyt anyai nagybácsinak, akkor a társamnak volt ideje a saját rendszerében valakivel beszélgetni. Ezért hosszú évekig elvoltunk egymás mellett. Mikor fent, mikor lent! Így volt tökéletes!

Állítás végére sikerült hazavinni a nagybácsit a saját helyére a nagyi mellé... Rá a nagyi vigyáz és nekem nem kell fölöslegesen sétálgatni és vigyázni rá. Ezt senki nem kérte, így működik a családi klánon belül a lelkiismeret, ha valaki nincs a helyén, akkor egy következő generációból jön egy másik családtag és őrködik.

Helyére kerülve, most már "munkanélkülivé" váltam és mehetek a saját életembe! Azzal hogy elmeséltem, remélem lesz olyan ember, aki magára ismer és ezáltal sikerül neki is a saját életébe lépni!

Köszönöm, hogy velem utazol és gondolkozol!