A gyermekeddel való kiegyensúlyozott kapcsolat, Önmagadnál kezdődik.

Szülő vagy? Vagy hamarosan az leszel? Marcangolod magad rendesen? "Nem vagyok jó anya, mert biztosan nem jól csinálom ezt vagy azt. Nem jól nevelem, kiteszem a lelkem... Mit rontottam el? Hiába kérem meg, nem reagál, nincs meg a házi, nem pakolta el..." Ismerősek ezek a gondolatok? Gyere nézzünk egy kicsit a mélybe.

Sokszor felteszitek a kérdést: "Miért csinálja ezt a gyerek? Pedig én mindent megteszek, megadok!" Nem az a kérdés, hogy miért csinálja ezt vagy azt a gyermek, hanem az, hogy miért hozza ki az annyira a szülőt a sodrából? És itt van a lényeg elásva.

A legtöbb szülő azokban a helyzetekben a legingerlékenyebb, ahol ő is sérült gyermekkorában. Ezekre már nem emlékszik, elraktározta a tudattalanban. Talán nem fogadták el annak, akinek érkezett. Mást szerettek volna. Nem alhatott, ehetett, amit ő akart, mert megszabták neki, mit szabad és mit nem. Nem kapott annyi figyelmet, mint amennyire szüksége lett volna, mert érkezett a kistestvér. Vagy azon görcsölt folyamatosan, hogy nem legyen rendetlen, ne piszkolja össze a ruháját, hogy ezáltal kicsikarjon egy dicséretet. Azért lett beteg, mert csak akkor kapott odafigyelést és szeretetet. Máskor nem foglalkoztak vele, nem is látták, hogy létezik, ezáltal megtanult aggodalmaskodni mindenért és szomorúnak, depisnek lenni, így remélve, hogy figyelnek rá.

Mindannyian szereztünk sérüléseket gyermekkorunkban, és ha nem gyógyítjuk be akkor meggátolnak abban, hogy úgy neveljük gyermekeinket, ahogy valójában szeretnénk. Szülőként fájdalmat okoz nekünk minden egyes terület, ahol sérüléseket szenvedtünk gyermekként. Amikor gyermekünk viselkedése az agyunkra megy, akkor a bennünk élő sérült gyermek sajdul fel! Először a bennünk élő, sokat kritizált, rendre utasított gyermekkel kell kapcsolatot teremteni. Felismerni és elismerni az ő fájdalmát, veszteségét. Ezután felfogni, hogy ez a miénk és nem a gyermekünk hibája, mert mi kiakadunk, idegesek leszünk, hanem ez a saját személyes történetünk, ami generációról-generációra öröklődik. Egyszerre létezik bennünk a szigorú szülő és az ijedt kisgyerek.

Ha őszinte vagy magadhoz, most egy kicsit elneveted magad. Azt mondod: "pont azt csinálom, mint anyám, pont úgy üvöltök, azokat a szlogeneket használom"! :) Mindez belülre figyelést, beismerést és belátást igényel. Ha elmulasztjuk felismerni ezt magunkban, akkor értetlenül állunk gyermekünk "hibái" és ellenkezése láttán. Nem vesszük észre az összefüggéseket közöttünk.

Eszembe jut egy apró mozzanat az én életemből. A töltött káposzta - soha nem ettem meg a bundáját, csak a tölteléket. Mindig szidtak, hogy meg kell enni, mert egészséges és különben is ételt nem dobunk ki. Mígnem megjelenik egy vasárnapi ebéd képe, mikor apukám azt mondja, hogy "a káposztát egyék meg a kecskék". Ő se volt hajlandó megenni a káposztát. Mivel én jó kislány voltam, azonosulni akartam az apámmal - ha ő nem eszi meg akkor én sem! Anyukám magyarázhatta, hogy mennyire egészséges a káposzta. Gyermekünk azt a mintát fogja követni, amit tőlünk lát.

Csodás dolog szülőnek lenni, mert ajándékot kapsz a gyermekedtől! Egy trauma térképet és egy lehetőséget arra, hogy meggyógyítsd magad. Minden egyes sérülésünk - amit nem dolgoztunk fel - a gyermek nevelés során előjön és szembesít a létezésével. Kénytelen leszel feldolgozni, mert ha nem, akkor a gyermeked addig ismétli, amíg meg nem teszed. Ha nem szeretnéd, akkor a szervezeted fog rákényszeríteni betegség formában.

Kezd magadnál a munkát és akkor gyermeked is közelebb kerül hozzád. Megtanul bízni benned, megerősödik a köztetek lévő kötelék. Mer megnyilvánulni előtted, mer tanácsot kérni, mer hibázni. Megmunkálod a körülötted lévő talajt azért, hogy mély gyökereket adjál gyermekednek és innen később szárnyakat kaphat! "Mert gyökerek nélkül élni nem lehet, elfúj a szél." A legtöbb, amit adhatunk a jövő nemzedékének, hogy begyógyítjuk sebeinket, ezáltal egy élhetőbb világot hozzunk létre. Ezt a befele figyelős játékot elkezdheted egy belső gyermek tréningen, ahol megtanulhatod, hogy kell feldolgoznod mindezeket és azután egyedül is folytathatod. Tovább adhatod a Te gyermekednek és majd ő az övének. Tehát itt az alkalom, hogy a jövő nemzedékére figyeljünk, azért, hogy nyugodt öregkorunk legyen.

Köszönöm, hogy velem gondolkodtál.

Kérlek ha van észrevételed oszd meg velem - velünk a blogon vagy a facebook-on.

Illetve, ha privát kérdésed van a témával kapcsolatban itt tudsz nekem írni: info@ezust-hid.hu 

Nagy Ilona Babi



Ezüst-Híd Tanoda Kft.
www.ezüst-híd.hu
Jászai Mari tér 4/B 21 kapucsengő

Családállítás 
Belső gyermek 


Érdekesnek találtad a bejegyzést? Esetleg van olyan barátod, rokonod,ismerősöd, akiről szólt, vagy hasznos lehet neki? Küld át, hogy ő is ennyivel több lehessen.