Szelid határok meghúzása a gyerek felé - határ a csillagos ég! Vagy mégsem?

A mai világban nagyon félünk, hogy nem leszünk elég jó szülők, ezért mindent hagyunk a maga módján haladni. Ahogy puffan úgy esik. Mi vagyunk a szuper szülők, akik nagyon intelligensek és tudjuk hol lakik az Úristen, mert mi tanultabbak vagyunk mint saját szüleink. Ezért aztán megcáfolunk mindent, amit tanultunk a szüleinktől és megpróbálunk egy trendi hóbortnak megfelelni. Jobb leszek mint a saját szüleim! Ismerős, igaz?

Ez onnan ered, hogy a szülő sok fájdalmat élt át gyermekkorában - tudat alatt attól fél, hogy fájdalmat okoz gyermekének. Engedékennyé válik. Az engedékenységgel saját feléledő fájdalmát enyhíti azzal, hogy azt próbálja megadni, amit ő nem kapott meg. Ha ez a szülő eljut oda, hogy kapcsolatot teremt a benne élő belső gyermekkel és megsiratja azokat a fájdalmakat, amiket elszenvedett, ezután képes lesz gyöngéd határokat húzni saját gyermeke számára. Vannak olyan szülők, akik azt mondják, hagyni kell a gyereket tapasztalni, mert így tanulja meg, így tapasztal és érzi ő mire van szüksége.

Tényleg? Majd nő, mint a dudva? Az is elburjánzik... és ha nem irtod, akkor a fejedre nő. Nem lesznek határok, amik által megtanulja a gyermek az alkalmazkodást. Gondjai lesznek az önfegyelem kifejlesztésével. Majd kamaszként meg nekimegy a szülőnek, és akkor ők lesznek felháborodva, hogy hol tanulta ezt a viselkedést. Vagy mondok még durvábbat, neki megy a nagyszüleinek és rendre utasítja őket.

Mi tanult ez a gyerek a kapcsolatokról? Azt, hogy mindenkin át lehet gázolni! Ilyenkor a szülő teszi ezt vele, mert nagyon meg akar felelni a mai normáknak, pedig csak saját démonjai rángatják. Az ilyen szülő fél szembenézni a negatív tapasztalatokkal, negatív érzelmekkel, amiket hordoz, és inkább engedékeny lesz. Azt közvetíti gyermeke felé, hogy a csalódást, felzaklató érzelmet el kell kerülni! Mert szorong ő is, ha kimutatja érzéseidet a másik ember felé, akkor meglehet, hogy elutasítják és elveszíti a szeretetét. A szülő ezzel megtanítja gyermekét hazudni, alakoskodni! Ilyenkor érdemes megvizsgálni saját "csontvázainkat"! Ott vannak a szekrénybe. Kiborulnak, mert a gyermek minden életszakaszában, a viselkedésével párat kirángat a rejtekhelyről, és szembesít vele.

Azzal, hogy figyelsz gyermeked szükségleteire és azokat kielégíted még nem rontod el őt. Megtanulja, hogy bízhat benned és ezáltal a világban. Azzal rontod el, hogy egyre több dolgot veszel meg neki. (Nézz körül: okostelefon, plüss állatok hada, barbik tömkelege és még sorolhatnám a bedobozolt kacatokat.) Ahelyett, hogy biztosítanád afelől, hogy ott vagy neki, bízhat benned, elhalmozod odafigyeléssel, szeretettel, játszol vele és így kapcsolódtok egymáshoz. Megtanulja, hogy nem fenékig tejfel az élet de közösen megoldható minden, mert megtanul kapcsolódni - ezáltal kérni, és figyelni a másikra - és nem csak önös érdekei lesznek fontosak.

Megtanítod szembesülni a következményekkel. Nem te írod meg a házi-feladatát - ha nem tette meg. Hagyod, hogy következményei legyenek, mert ezáltal tanul. Megtanulja azt, hogy következménye lesz ha elmulasztja kötelességét. Szükség van arra, hogy megküzdjön az élet árnyoldalaival és ne váljon énközpontúvá. A túlzott engedékenységet, elkényeztetést és azt, hogy hatalmat adok a gyerek kezébe, vissza kell fogni. Mert így megtanítod arra, hogy nincs joga mindent megkapni akkor és ott, mikor ő szeretné. Kifejleszti magában a késleltetési képességet, ami a sikeresség zálogának számító akaraterő, és a kitartás alapja!

De ha Te - "add meg Uramisten", ahogy elnyögi magát - már szaladsz is és megveszed neki, vagy teljesíted a kívánságát, akkor hogy tanulja meg, hogy ha elakar érni valamit, azért tenni kell, meg kell küzdenie, ki kell várnia. Nem tudja majd elfogadni azt, hogy nem kaphat meg mindent (s ha neki rögtön kell, hát majd elmegy lopni, vagy fejbe veri a szüleit, nagyszüleit), nem tanul meg küzdeni és az első nagyobb kudarcnál kiborul, és azt mondja nincs értelme az éteknek, mert nehéz.

Majd otthon játszik, és Te kedves szülő, mész dolgozni, három munkahelyed van, hogy pénzt tudj adni neki. Azért, hogy este elmenjen a haverokkal kocsmázni, mert őneki jár a kikapcsolódás, mivel szegény gyerek be van zárva egész nap itthon, mivel depis. Majd a kocsmába kicsit kikapcsol, mert az ital vagy drog hatására, bekerül egy más világba és arra a pár órára - míg ezen szerek hatása alatt van - nem is annyira szemét a világ. Gyorsan kiposztol pár képet a facebookra, hogy éppen hol bulizik, bezsebel pár lájkot. Ha elhagyta a barátnője/barátja rögtön felszed valakit, nehogy megélje azokat a tapasztalásokat, mikor az élet a csúnyább arcát mutatta felé, el kell nyomni gyorsan ezeket az érzéseket. Ők lesznek a boldogtalan felnőttek! Mert embertársaik nem szolgálják ki a szeszélyeiket.

Akkor érhetnek el valódi önbizalmat, ha megtanulnak önerőből megvalósítani dolgokat, és élvezni az odáig vezető utat! Kedves szülő remélem elgondolkodsz, hogy ezek után kitartó leszel, és megtanulsz nemeket mondani, megtanítod gyermekedet élni, s érezni, kötődni, és egyben felelősséget vállalni. Mindezt hol kell kezdened? Saját magadnál. Nézz szembe saját sérüléseiddel, sirasd el a saját fájdalmadat! Érkezz meg felelős szülőként a gyermeked mellé, vagy leendő gyermeked értékes szülőjeként.

Köszönöm, hogy velem gondolkodtál.

Kérlek ha van észrevételed oszd meg velem - velünk a blogon vagy a facebook-on.

Illetve, ha privát kérdésed van a témával kapcsolatban itt tudsz nekem írni: info@ezust-hid.hu 

Nagy Ilona Babi



Ezüst-Híd Tanoda Kft.
www.ezüst-híd.hu
Jászai Mari tér 4/B 21 kapucsengő

Családállítás 
Belső gyermek 


Érdekesnek találtad a bejegyzést? Esetleg van olyan barátod, rokonod,ismerősöd, akiről szólt, vagy hasznos lehet neki? Küld át, hogy ő is ennyivel több lehessen.