Amikor a gyermek a szülei barátjává válik! Egyre többször tapasztalhatunk, láthatunk olyat, hogy a szülő a gyereket maga mellé emeli, azaz úgy kezelik őt, mintha baráti kapcsolatban lennének. Olyan dolgokat is megosztanak vele, amelyek csak a szülőre tartoznának. Nonverbális és verbális kommunikációs helyzetben, érezhetően önmagukkal egy szinten kezelik a gyermeket. Ebben a baráti felállásban a gyermek túl sok hatalmat kap. Ebből következik, hogy terrorizálja a szülőt, nyíltan haragszik rájuk, kioktatja a szülőt. Mit szeretne jelezni ezzel a viselkedéssel?
Azt, hogy belül nagyon szomjazik a biztonságra, arra, hogy erős, védelmező szülei legyenek, akire számíthat, aki meg tudja húzni a határokat, és ettől Ő biztonságban van.
Határok meghúzásával a szülő gyereke tudtára adja, hogy ki a főnök. Ezeknek a határoknak gyengédeknek, érthetőeknek és betarthatóaknak kell lenniük. A betarthatóság mind két részről értendő!
Így a gyermek megtanulja hogy ő a kicsi, és a szülő a NAGY.Ezt betartva a gyermek saját helyén maradhat, a szerepek nem cserélődnek fel, mert ha mégis akkor a gyerek lelki fejlődése fogja bánni.
Hogyan teheted fel a kérdést családállításon?
Saját helyem megtalálása és gyermekemmel való kapcsolatom rendezése. Kérdezed, miért kéne megtalálnom a helyemet? Én vagyok a szülő, felnőtt vagyok! Azért, mert ha Te mint szülő nem tudod a határokat tartani, akkor nem vagy a helyeden. Valahol Te is gyerek szerepben, kéregetsz, vársz valakitől valamit. Például anyától elfogadást, apától elismerést, és még sorolhatnám.
"A gyerekek mindig fel akarják ébreszteni a szülőket, a szülők viszont mindig azt akarják, hogy a gyerekek aludjanak. És miért akarják a gyerekek felébreszteni a szülőket? Mert egyedül érzik magukat. Az a nehéz a felébredésben, hogy az ember fél, hogy amikor felébred, egyedül lesz. Mert ha körülöttem mindenki alszik, és nem tudom őket felébreszteni, akkor nagyon egyedül leszek, ha fölébredek."
(Feldmár András)
Köszönöm, hogy velem gondolkodsz és utazol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése