A szégyen feldolgozása

Minden ember lenyűgöz és tiszteletet ébreszt bennem, aki képes átírni a neki jutó „sorsot”, azaz nem viszi tovább, és nem ismétli a szülei, nagyszülei fájdalmát, sérülését…

Mikor Virág eljött hozzám, egy feszes, túlfegyelmezett, folyamatosan bocsánatot kérő, magányos nő lépett be az ajtón. Szégyellte, ha halk, és vissza kellett kérdeznem, hogy mit mondott. Gyerekként nagyon sokszor rászóltak, hogy “halkabban! ...és különben is maradj csendben!”

Szégyen égette minden jóért, erényért, ügyességért.

Zsibbasztóan frusztráló volt számára minden, ami nem átlagos, nem tömegbe olvadó, nem elég szürke. Nem tudott a szemekbe nézni sem. Még a tekinteteket sem állta, annyira nem tudott, nem akart előtérben, fókuszban, „szem előtt” lenni.

Kamaszként az keltett benne mély szégyent, hogy minden érdekelte a szexualitással kapcsolatban, de náluk erről nem volt szokás beszélni. Így a kérdések benne rekedtek, viszont az érdeklődése cseppet sem csitult és sokáig komolyan hitte, hogy valami nincs rendben vele, azért érdekli ennyire a téma.

Virág kamaszkorának hozadéka volt az is, hogy elképesztően szégyellte a bizonytalanságát. Bár legbelül mintha nagyon is tudta volna, hogy mire van szüksége, mégsem tudta megfogalmazni, képviselni, kommunikálni azt.

A bizonytalanság álcájaként használt keménység is szégyenérzetet keltett benne, hisz az nem ő volt, hanem csak egy maga előtt tartott pajzs. Virág házasságra és gyermekre vágyott, de a kapcsolatokról alkotott képe valahogy túl idealisztikus volt.

Az önismereti munka során kiderült, hogy olyan tudatalatti elakadást hordoz, ami miatt sosem tudott valódi, „földön járó” párkapcsolatot kialakítani. Ez lett végül az a szál, ami mentén sikerült felgombolyítani Virág női sorsfonalát. Kérdezősködése nyomán megtudta, hogy édesanyja egy erőszaktevés során fogant. A felszabadító szovjet hadsereg katonái számtalan lányt és asszonyt meggyaláztak.

Az így fogant kislányt – Virág édesanyját – a szülőanyja örökbe adta, az őt befogadó család pedig cselédként nevelte. Virágban eredendően benne lévő ártatlan, tiszta, női energia a nagymama fájdalmával, az őt ért gyalázat terhével, és a szégyenben felnövő zabigyerek édesanya fájdalmával itatódott át. A nőiességhez, a szexualitáshoz, a termékenységhez, a szüléshez és a születéshez kapcsolódó szégyen lett Virág asszonyi öröksége.

Az önismereti munka révén Virágnak elfogytak a szégyenei. Társa van, várandós édesanya. Hosszú utat tett meg de megdolgozta az előtte járó asszonyok traumáit.

Az ember saját méltóságába vetett hite fejleszthető.

Köszönöm, hogy velem gondolkodsz és utazol.:)