Szülők válása és a gyerek...

Te is találkoztál az ismeretségi körödben olyan emberekkel, akiknek megromlott a párkapcsolata és váltak. Láttad, vagy tapasztaltad, hogy nagyon dühösek egymásra. Ebben a kavalkádban elfelejtkeznek a gyerekről. Döntés elé állítják a gyereket: "apával vagy anyával mész?". Pedig ez az egyik legnagyobb hiba, amit a szülők váláskor elkövethetnek...

Vannak olyan szülők, akik saját szemüvegükön keresztül látják a világot és ezt ráerőltetik a gyerekükre is, azzal a szlogennel megtűzdelve, hogy "mellettem boldogabban élnél"! Ezek fakadhatnak a szülő tudattalan félelmeiből: fél az egyedülléttől, az elhagyástól, amit gyerekkorában élt meg. Mikor apa elhagyta őket és anya szorongott. Ilyen sérülések esetén a szülő visszacsúszik oda, abba az állapotba, mikor ő gyerek volt és vele történt meg mindez.

Azt nem fogjuk fel, MI szülők, hogy a gyerekünk lelkében mindketten megférünk. Nem tud különbséget tenni, egyik vagy másik között, neki mindkét szülőre szüksége van! A gyereki lélek nem képes elutasítani egyik szülőjét a másik nevében, és fordítva. Az persze lehetséges, hogy a gyermek látva és érzékelve az elvárásokat kijelenti, hogy “nem szeretem az aput”, vagy “nem szeretem az anyut”, ám a lelkében ezekkel a kijelentésekkel nem ért egyet, és ilyenkor sajnos a külvilág felé mutatott viselkedés - és a lélekben zajló mindkét szülő iránti szeretet - kíméletlenül összeütközésbe kerül (lojalitás konfliktus). Ha idejében nincs kezelve és feldolgozva ez a probléma, akkor azt a gyermek későbbi felnőtt életében sínyli meg.

Félelmek lépnek fel a párkapcsolattal, bizalommal szemben. Nehezen tud megmaradni a kapcsolataiban, mivel félelmei vezérlik, ezért előbb elmenekül, minthogy bekövetkezne a szakítás. Mert akkor nem kell megélnie azt hogy elhagyják. A dolgok elé szalad, mert így könnyebb elviselni, a veszteséget, ami lehet, hogy nem következne be. Átverve saját magát, azt mondja büszkén: "Én hagytam el!", nem Ő engem! Féltékenységi jeleneteket rendez, ugyanebből az okból kifolyólag. Akkor is megteszi, ha a szülei nem váltak el, hanem egymás mellett élnek, mint két lakótárs. Hangoztatva, a mártír szöveget," nem teszem meg, mert az én gyerekem nem fog csonka családban felnőni". Ezt az álszent dumát a gyerek érzi,és nem tudja hova tenni. Mivel szülei mást mondanak,és mást kommunikálnak testbeszéddel. Ezek után háboroghatsz, hogy hazudik a gyerek! Tedd fel a kérdést: ki hazudik? Megtaláltad a választ?

Fontos tudni, hogy a szülők nem a gyermektől válnak el, hanem a szülőtárstól.  Bosszúsan a közös gyerek orra alá dörgölt szavak: “elhagyott minket apád/anyád” ez a  kijelentés úgy lenne valódi, hogy “engem hagyott el apád/anyád, és nem minket, hiszen neked mindig is a szüleid maradunk. Nem vagy felelős anyáért/apáért, a kapcsolatunkért! Téged ugyan úgy szeretünk. Vajon tíz válófélben lévő szülőből hánynak van ereje ezt kommunikálni?

Pedig jó lenne, ha megtennék, mert megóvnák magukat és gyereküket a betegségtől. Gyerekek hajlamosak azt hinni, hogy ők a bűnösök szüleik válásáért, ezért megbetegszenek. Ezzel azt akarják  elérni, hogy szüleik együtt üljenek a betegágyuk mellett, és így talán nem válnak el.

Kedves szülők, csodálkoztok, hogy ezek után gyereketek hiperaktív? Magatokban tegyétek rendbe, a csalódásotokat, sértettségeteket, önbizalomhiányotokat!  Ezáltal megkímélve gyerekeitek lelkivilágát. Én is szülő vagyok, elkövettem ezeket a hibákat. Megosztva tapasztalataimat csak reménykedni tudok, hogy pár embernek segít, és elgondolkodik ezen. Hiszen valamikor szerette azt az embert és szereti a gyerekét is!

Köszönöm, hogy velem gondolkodsz és utazol.