„Használd az összes előforrásodat, majd meglátod, hogy
sikerülni fog. A gyerek erre azt feleli, hogy már az összeset
felhasználta, mire az anya: Nem, kicsim, még nem használtad fel
mindent: még nem kértél meg, hogy segítsek.”
Nem tudom,
Te hogy voltál vele csecsemőként... taktikáztál? Azért, hogy ne
hagyjanak el, hogy figyeljenek rád, vigyázzanak, etessenek,
szeressenek. Szükségünk volt, hogy megőrizzük a kapcsolatot a
bennünket gondozó személlyel. Ez annyira fontos, hogy egész
életünkben kihatással van a fejlődésünkre.
Narkozik, italozik a gyermekem!
Mindazt, amit itt leírok egy családállító szemén keresztül mesélem el. Lehet, hogy Te ezt másként gondolod, és másként tapasztaltad. Ez így van rendjén. Az a jó, hogy különbözőek vagyunk, és mindenki más szegmensét pásztázza az adott témának. Az itt leírtak, ha tudásodhoz hozzáadnak valamit, akkor használd, ha nem akkor hagyd itt, és lépj tovább szeretettel.
Biztos nem akar engem a párom!
Az élet nagy tanító mesterünk! Nem kérdezi meg, hogy mit akarsz, sorra kapod a lehetőségeket, felismeréseket. Ezek jelentkezhetnek pofonok, vagy simogatások formájában. Megtanulsz küzdeni, zuhanni, felállni. Ezek által válsz egyre nyitottabbá, elfogadóbbá, és nem utolsó sorban megértőbbé! Ha ide eljutottál, akkor már nem vádolsz másokat, hanem magadba nézel, és ott teszel rendet. Megosztom veletek egy történetet.
Boldogságot, nyugodt életet keresed?
A hozzám forduló emberek többségénél azt tapasztalom, hogy majdnem mindenki a boldogságért küzd, vagy a szeretetért harcol. Egyszerűen csak oda kéne figyelni magunkra, egy kicsit figyelni magunkat, működésünket, hozzáállásunkat az élethez, a környezethez, embertársainkhoz. Jó lenne ha egy kicsit elcsendesednénk, és ezáltal befelé figyelnénk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)