Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy család. Ez a család két emberből tevődött össze. Egy nő, és egy férfi. Mindkettő szegény családból származott. Mielőtt össze házasodtak volna, mindketten megtapasztalták a gazdaságot is. Azáltal, hogy mindkettőnek volt egy előző kapcsolata, ahol a másik fél gazdag volt. A Sors aki nagy rendező, közbe szólt. Úgy fordította az élet kerekét, hogy mindketten kikerültek a kapcsolatból, amiben voltak. Ott voltak csalódottan, megbántva, megszégyenítve, hogy nem elég jók, mivel szegények... Ezek után találkoztak össze és tették össze a nagy semmit. Ők ezt gondolták... mert az életükön kívül, másuk nem nagyon volt. Teltek a hónapok, a nő terhes maradt. Nem hordta ki terhességét mert elesett és emiatt koraszülött lett a baba. Nagyon maga alá került, mivel azt érezte, hogy nem jó semmire, még egy fiút sem bírt életben tartani a férjének... Pár hónap múlva megint áldott állapotban kerül... Nem tudja élvezni a helyzetet mert félelmei vezénylik. Mi lesz, ha ez is elmegy? Nem vagyok jó semmire! Dorgálja magát minden nap és retteg... Addig-addig, míg nem be is következik az amitől félt. Hét hónapra megszüli kislányát... Nagyon picike... mindössze akkora mint egy kenyér. Anya retteg... már megint egy kudarc. Apa nem meri elfogadni... Mit kezdjünk vele? Akkora mint egy kismacska és különben is ez csak egy lány és nem gyerek! Mert még mindig ott tartunk, hogy csak a fiú gyerek, a lány az csak van, egy haszontalan valaki! Akkor nem is gondoltak arra, hogy mekkora sérüléseket okoznak annak a kis lénynek, aki közéjük érkezett. Kérdezed, hogy miről beszélek? Sérülések... még nem tud semmit, hogy sérülne?
Elmondom. Mivel nagyon gyorsan megfogant, az elhalt testvér után anyának nem volt ideje meggyászolni meghalt fiát. Ezért nem tudta fogadni lányát, mindig fiúként tekintettek rá. Mit tanult meg? Nincs jogom lányként létezni, mert akkor szomorúságot okozok a szüleimnek. Majd leszek "tökös lány"! Azt érezte, hogy kicsit helyettesítheti meghalt fiú testvérét. Ezért azt élte meg, hogy nincs joga az élethez, mert ha a testvére nem hal meg akkor Ő nem születik meg. Ebből kifolyólag sokat betegeskedik, hátha követheti testvérét és akkor nem kell megélnie a magányt... Nem jött össze. Életben marad, cseperedik, eldönti, "jó kislány" lesz, hogy a szülőknek ne okozzon sok gondot. Ebből már megint azt tanulta meg, hogy mindig minden helyzetben jobb ha megfelel, mindenkinek és nem mond "NEMet", mert akkor biztosan szeretik... Ebből adódnak később a társfüggőségi gondjai... Telnek az évek, még születik két lánytestvére, akikre neki kell vigyázni, mert a szülők dolgoznak. Hamar felnő és egyben anya szerepben kerül, ez meghaladja képességeit, mert még Ő is gyerek! Olvasni, éjjel olvas elem lámpával a takaró alatt. Szeret olvasni, mert ott legalább olyan világba kerül, ami kedves a lelkének. Volt úgy, hogy olvasás közben lebukott, szülei észrevették, ilyenkor jött a hegyi-beszéd... "Aludjál, mert reggel kell menni kapálni. Nem lesz belőled papné!"(ez is önbizalmát növelte, de cefetül...) Kamaszodik. Mindig is szégyellte, hogy lány, ezért fiús ruhákat hord. Ez nem volt probléma, mert mindig az idősebb unokatestvérek kinőtt ruháit hordhatta. Nagyon szegények voltak, nem jutott új ruhákra. Hordozta a szegénység programot! Már az anya hasába magzatként beíródott ez a program. Anya önbecsülése a padló alatt, szegény vagyok... nem kelhetek senkinek... ez már adott. Tizenévesen udvarol neki egy falubeli fiú. Nem hiszi el, hogy jár neki ez a boldogság, mivel ez a fiú jóképű, gazdagnak mondott. (Ez a fiú testesítette meg a Férfit számára = Herceg!) Nem jár ez neki, a szegény senkinek! Addig-addig mantrázza, míg megvalósulni látszik... A fiút elviszik katonának... Hamupipőke ott marad és vár... Egyszer csak üzenetet kap a fiú édesanyjától: "Mit gondolsz Te, szegény senki... nem fogsz a fiam felesége lenni! Mert nem engedem!" A lány megéli ugyanazt a szégyent, amit szülei éltek meg annak idején!
A SORS ismétli önmagát! Mindaddig jön egy következő generáció, aki ugyanazt teszi, míg valaki nem elégeli meg és veszi a bátorságot, szembenéz a fájdalmakkal, ezáltal leállítja a Sorsismétlést! Nagyon szomorú, eltökélte, míg leszerel az udvarlója ő már férjhez megy... Még a lehetőséget is kizárja, hogy netán megvárja míg hazajön és megbeszélik. Nem voltak eszközei a kommunikációhoz, a menekülést ismeri, mert ezt megtanulta szüleitől, készen kapta lenyomatban. Találkozik egy nyolc évvel idősebb fiúval. Azt gondolja, hogy szerelmes és azt is éli meg... Telik az idő, megbeszélik, hogy összeházasodnak. Akkor még nem tudja, hogy ha nem gyászolsz el egy előző kapcsolatot és nem zárod le lélekben, a következő kapcsolatod nem működhet! Miért? Mert nem élvez elsőbbséget az új kapcsolat az előző lezáratlansága miatt. Egy év házasság, jön a gyerek. Akkor minden felhőtlennek tűnik... Nem megy ám könnyen, Hamupipőke itt is kapja a pofonokat, nem vagy elég jó, mert nincs annyi iskolád és nem illesz be a mérnök családba! Négy éves a gyerek, apa eldönti, hogy külföldre mennek, ott fognak élni! Felesége követi, mert azt tanulta, így van rendjén, hogy az asszony követi a férjét. Sok-sok viszontagság után úgy tűnik, hogy újból rend van. Normalizálódik az életük. Megjelenik a szerető, a férj oldalán. Pár év múltán a feleség is bepasizik, hogy visszaadja a kölcsönt. Ezt már nem bírja el a kapcsolatuk, szétmegy a házasságuk, elválnak... Következik egy új szakasz. Az új férfi hercegként érkezik a kapcsolatba. A nőnél működik a hozott program: kevesebb vagyok, nem vagyok szerethető, szegény vagyok.
Itt már elindul az önismeret útján, ezért elhatározza, hogy tanulni fog! Éjt nappallá téve tanul, dolgozik. Van, hogy három iskolát végez egyszerre, gyereket nevel, két munkahely. Képzelhetitek, sehol nem tud maximálisan ott lenni, de csinálja, mert csak az lebeg a szeme előtt, hogy kitörni ebből a szegénységből... Éjjel írja a szakdolgozatokat, annyira fáradt, hogy elalszik de közben ír tovább. Mikor felébred visszaolvassa hol tart, nem érti, hogy került ez a szöveg oda, hisz ez nem is tananyag, sikerült az álmát beleírni. :)
Telnek az évek, ez a kapcsolat is tönkre megy. A férfi leépül... békaherceggé változik. Elválnak. Hamupipőke gondolkodóba esik... Mit rontok el? Mit ismétlek? Ki miatt teszem? Folyamatosan ezek a kérdések kavarognak a fejében. Mivel neki is szüksége van egy társra, összejön egy férfival, akit már eleve "békának" nevez! Gondolja, szép kiáltások! Kérdések hada ismétlődik.Véget vet a kapcsolatnak. Nincs értelme! Ismétli a Sors önmagát! Nem, ezt nem hagyhatom... Megfogalmazódik egy kérdés.
Miért minden férfi,hercegként érkezik,és békahercegként távozik? Családállítás: fent említett mondat a téma. Nagyon szépen kirajzolódik a családtörténet. Szülőktől hozott szegénységi program miatt kasztrálja a herceget, béka-herceg pozícióba. Így nem fenyegeti veszély, hogy elhagyják. Másik program, az első nagy szerelme, édesanyja által jött létre: "szegény vagy, neked nem jár a boldogság, csak a szegény sors." Felismeri és végre kimondhatja fájdalmát, mennyire fájt az, hogy egy senkinek tekintették.Végre hazahozza azt az Ént, akit ott felejtett, kővé dermedve. Jéghercegnőssége megszűnik. Hű gyerekként nem árulja el a szüleit! Csak ő azzal a különbséggel, hogy fordítva ül a bilin. Férfi szerepbe kerül és csodálkozik, hogy nem tekintik Nőnek. "Szegény béka" szerepet visszaadja a feladónak. Tudja, hogy ez már nem szolgálja őt. Ezáltal sikerül lezárnia lelki-szinten, az első nagy szerelmével a kapcsolatát és arra a helyre tenni a lelkében, amely hely megilleti azt a kapcsolatot. Továbbhalad a felismerések ösvényén. Gyermeke apja mindig is érezhette, hogy csak bosszúból ment hozzá, ezért nem tudott fiára tekinteni, mert mindig erre emlékeztette... Anya iránti bosszúját a gyerekére irányította, tudattalanul. Miután rendezték a kapcsolatuk lezárását, helyre került a férje/gyereke kapcsolata. Ezután lezárult a békahercegség és neki nem kell Hamupipőke árnyékában élni és békákat terelgetni. (Összes összegyűjtött békafigura eltüntetve, mert gyűjtötte ám!) Elfogadva kamaszkori Énjét, új reményekkel a lelkében halad tovább az úton, a Királynői státusz megélésének reményében! Várva a Király érkezését. :) ...akiből remélhetőleg már nem lesz "békaherceg"... aki ki tudja kommunikálni érzéseit, lát is, nem csak néz. Azt mondja, "Tudni akarom, hogy mivel lehet ezt a nőt megnevettetni. Tudni akarom, hogy mitől sírja el magát. Tudni akarom, hogy milyen érzés az, amikor úgy néz rám, mintha én lennék a mesebeli király."
Drukkolsz neki?
Köszönöm, hogy velem gondolkodsz és utazol. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése